http://www.youtube.com/watch?v=L3czqorqhkI
„Be kell látnunk, hogy pártunk legerősebb fegyvere a faji feszültségkeltés. Ha a sötét rasszok tudatába ültetjük, hogy a fehérek évszázadok óta elnyomják őket, a Kommunista Párt programjához illővé formálhatjuk őket. Amerikában csendes győzelem a célunk. Amíg a néger kisebbséget a fehérek ellen hangoljuk, addig a fehérekben bűntudatot fogunk kelteni, amiért kihasználták a négereket. A négereket az élet minden területén az előtérbe fogjuk helyezni, a munka világától kezdve a sportok világán át a szórakoztatóiparig. Ilyen tekinéllyel a négerek már képesek lesznek házasodni a fehérekkel, s így elkezdődik a folyamat, ami a kezünkbe juttatja Amerikát.“
Israel Cohen (zsidó): Faji program a huszadik századra, 1912.
Kongresszusi feljegyzések, 103. kötet, 8559. oldal, 1957
Alább Mandela egyik zsidó kommunista főnökével, Slovo-val.
Nem csoda, hogy a részben zsidó származású, és totálisan Marxista Obama elnök minden (természetesen Made in China) amerikai zászló félárbocra eresztését rendelte el a zsidók bábja, a terrorista, marcista Mandela halálakor.
Miért is ne?
Az amerikaiakat már így is arra nevelték, hogy szentként imádják a zsidó-szolga, kommunista ügynököt, Martin Luther Kinget, így tartva életben Israel Cohen talmudi álmát, a Dzsentilek elpuszítását.
Nelson Mandela egy kommunista terrorista volt, akit a cionisták támogattak
(Megjegyzésem: a „cionista“ csak egy szó a zsidóra, ezt mindannyian tudjuk.)
December 6, 2013
OSSZÁTOK MEG!
Írta Lee Rogers, Blacklisted News
Nelson Mandela, Dél-Afrika korábbi elnöke tegnap, 95 éves korában halt meg. A nagy amerikai sajtóorgánumok jelenleg órákat töltenek Mandela dicsőítésével, mintha valami angyali békekövet lett volna. Ez azonban a valóság teljes elferdítése. Mandela eredetileg az Afrikai Nemzeti Kongresszus vezetője volt, ami egy kommunista forradalmi csoport volt, amelyet nagy mértékben befolyásoltak és pénzeltek a cionista zsidók. Ez a szervezet volt felelős számos atrocitásért Dél-Afrikában, ami végül Mandela börtönbüntetéséhez vezetett. Az ANK militáns szárnyát Mandela, illetve több Dél-afrikai kommunista alapította, köztük az izraeli zsidó Arthur Goldreich. A csoport neve Umkhonto we Sizwe (A Nemzet Lándzsája) volt. Fontos megjegyezni, hogy az ANK nem csak kormányépületeket támadott meg, hanem civil célpontjai is voltak, például mozik. Ez volt az a tevékenység, amiért számos ország – köztük az Egyesült Államok is – terrorista csoportnak minősítette az ANK-t. Maga Mandela egészen 2008-ig szerepelt az USA terrorista-figyelőlistáján. Az ilyen fincsi tényeket a nagy sajtóorgánnumok mind elhallgatják Mandeláról, mert szemben áll azzal a portréval, amit róla akarnak festeni.
Hogy megértsük, ki is volt valójában Mandela, szükséges megértenünk a Dél-afrikai apartheid valódi történelmét. Az apartheid, vagyis faji elkülönítés politikáját nagyrészt az 1940-es évek végén és az 1950-es évek elején sikerült megvalósítani. A politika lényege eredetileg az volt, hogy a Dél-Afrikában élő különböző rasszok saját, egymástól elkülönülő területet kapjanak. Akkoriban a Dél-afrikai vezetők azzal érveltek, hogy Dél-Afrika nem egyetlen nemzetből áll, hanem több különböző faji csoportból, amiket el kéne különíteni. Habár e politika érdemei vagy azok hiánya vitatható, a politika nem volt annyira aljas, mint ahogy azt megpróbálták elhitetni velünk.
Az úgynevezett Dél-afrikai apartheid kormány – amelyet Fehér európaiak vezettek – Dél-Afrikát sikeres, független, első világbeli nemzetté változtatta. Ez volt a valódi oka annak, hogy a zsidó kommunisták az ANK-t a Fehér európai vezetők démonizálására használták.
Dél-Afrika olyan független gazdasági és katonai hatalmat képviselt, amit befolyásuk alá akartak vonni.
Ahogy a képmutató amerikai polgárjogi mozgalmat, az ANK-t is a zsidó kommunisták irányították egészen 1990-ig, amikor Mandela vette át a hatalmat. A Háárec egy cikke a következőkről beszél:
Az Afrikai Nemzeti Kongresszusnak – a felszabadító mozgalomnak, ami 1994-től vált kormányzó párttá – is jutott zsidókból, akik közt ött volt Joe Slovo, Ronnie Kasrils és Denis Goldberg is. Az ANK nem csak terrorcselekményeket hajtott végre a Fehérek ellen, de azokat a Feketéket is megtámadták, akikről azt gyanították, hogy együttműködnek a Fehérekkel. A kivégzési módszerük legtöbbször abból állt, hogy egy gumiabroncsot húztak az áldozat mellkasára, megtöltötték benzinnel, és meggyújtották. A „nyakláncolás“ néven ismert gyakorlat bizonyos esetekben akár 15 percig tartó haláltusában végződött. Az ANK több száz gyilkosságot követett el ezzel a módszerrel. Még Mandela felesége, Winnie is hallgatólagosan helyeselte ezt a kínzási és kivégzési módszert.
Mandela fiatalkorában körül volt véve zsidókkal, első munkahelyére is egy zsidó ügyvéd, Lazar Sidelsky vette fel, irodistának. Sok zsidó kommunistával érintkezett, köztük a korábban felsoroltakkal. Tulajdonképpen az 1960-as évek elején, mikor az ANK tevékenysége fokozódott – és ami Mandela letartóztatásához és hosszú börtönbüntetéséhez vezett – jelentős számú zsidót is letartóztattak. Az ANK birtokában hatalmas mennyiségű elrejtett fegyvert és robbanószert fedeztek fel. A Tablet Magazine nemrég megjelent cikke részletesen beszámol arról, hogy Mandela szoros kapcsolatot ápolt számos cionista és kommunista zsidóval letartóztatásáig.
1986-ban a Dél-afrikai elnök, Pieter W. Botha felajánlotta Mandelának a szabadságot, ha feltétel nélkül visszautasítja az erőszakot, mint politikai eszközt. Mandela visszautasította az ajánlatot. Ez a a tény teljes mértékben lerombolja azt az elképzelést, hogy Mandela a béke embere volt.
Mandela 1990-es szabadon engedését széleskörű médiafigyelem kísérte a legnagyobb, zsidók által irányított sajtóorgánumok részéről, beleértve az amerikai fősodratú médiát. Ahelyett, hogy a múltját hangsúlyozták volna ki, békekövetként és ikonikus szabadságharcosként tüntették fel. Az elfogult médiatrükkkel elfeledtették az emberekkel, ki is volt valójában. Hihetetlen módon a nevetséges médiafantázia segített Mandelának abban, hogy Dél-Afrika elnöke legyen, így zsidó támogatói képesek voltak Dél-Afrikát egy kommunista elvek szerint működő országgá változtatni.
Mandela elnöki pozícióba emelkedése óta a Dél-afrikai gazdaság lényegesen romlott ahhoz képest, mint mikor az apartheid kormány vezette. Egy BBC-cikk nagy részletességgel tárgyalja, mennyivel jobb volt sok dolog, mielőtt az ANK és Mandela kezébe került a hatalom. A gazdasági egyenlőtlenség ma sokkal rosszabb, mint korábban. A munkanélküliség és a szegénység nagyon súlyos, rengeteg Dél-afrikai kunyhókban lakik. Az ANK-val szemben álló hangokat nagyrész elfojtják, ahogy az egy kommunista elvek alapján működő államtól várható. Az átalakullás óta jelentősen megnőtt a feketék által meggyilkolt Fehér Dél-afrikaiak száma is. E gyilkos rémuralom alatt főleg a Fehér Dél-afrikai farmerek voltak az elsődleges célpontok.
Egyszerűen mondva, Mandela nem volt más, mint egy személyi kultusz hamis tárgya, aki romlást hozott Dél-Afrikára. Sok fekete Dél-afrikai most sokkal rosszabb körülmények között él, mint az apartheid-kormány állítólagos gonosz uralma alatt. Mandela mindig is a hatalmas zsidó érdekek bábja volt, akik hatalomra segítették Dél-Afrikában. Nem csoda, hogy Barack Obama annyi kedves dolgot mondott Mandeláról, hiszen ő is szó szerint ugyanazt teszi Amerikával, mint amit az tett Dél-Afrikával. Mandeláról megvetéssel, nem pedig tisztelettel kellene tekinteni.
Forrás:
http://www.deathofcommunism.josru.com/mandela-front-man-of-the-jew-world-order/
Átok-visszaverő rituálé 2017. február elejére
Az ebben a 2 cikkben megjelenő információ FONTOS!!